First day...

Sziasztok!

Először is megígértem magamnak, hogy az első munkanap után auf jeden Fall meld ich mich, azaz jelentkezem.

Szóval ott kezdeném, hogy a kiutazásunk több volt, mint nem túl egyszerű… soha ilyen még nem történt meg velem, de most igen, sajnos akadtak problémáink útközben. Én mondjuk már reggel éreztem, hogy valami nem lesz rendben, de először arra gondoltam a munka miatt izgulok majd… de nem igazából az utazás miatt izgultam, mint kiderült nem is ok nélkül.

Szóval valahol Bécs és St. Pölten között esett meg az az eset, hogy az autónk furcsa sípoló hangot adott ki. Eleinte nem vettük fel, mert a keréknél sípol valami évek óta, és hiába nézetjük meg jobbnál jobb szerelőkkel senki – de senki eddig még nem talált semmit sem. A sípoló hang viszont olyan erős volt, hogy el sem hinnétek… szóval néztünk furcsán, nekem már ott minden bajom volt, de abbamaradt… jól van… tíz perccel később újabb hangforrás, ezúttal úgy hallottuk, mintha a hátsó ajtó vagy a csomagtartó rosszul záródna és átfújna a kocsin a szél… furcsa sistergést hallottunk ha 100 fölé gyorsítottunk… megálltunk, ugyanis azt hittük valami nem jól záródik, vagy a hátsó ablak gumijával van valami baj, de semmit nem találtunk… és akkor jött a gond. Beindítottuk az autót… brümm brümm… mint egy RALLY autó… hát igen akkor már tudtuk, elég beteg hangja volt… hogy gond van… a kipufogóra gyanakodtunk és azzal is volt a probléma, úgy tűnt elvált az autó aljától. Gyorsan felhívtuk apukámat mit csináljunk, persze ő is egyből mondta, biztosan a kipufogót engedte el valami, keressünk egy szervizt és javítassuk meg gyorsan. Mindezt: még jó hat órára az úti célunktól… mi viszont nem mertünk továbbindulna, mert autópálya meg minden, ott álltunk egy Ratstation-ban az A1es mellett, úgyhogy hívtuk az osztrák autómentő segélyvonalat, az ÖAMTC-t, szerencsére a tesómnak van hozzájuk befizetett tagsága, mert máskor is meg kellett nézetnünk az autót már itt kint. (Megjegyzés: akkor is én ültem mellette, amikor ott volt gond)… Gicának mondom, ez ugyanolyan volt, mint amikor Weimarban hívtuk az ADAC-ot, csak ez az osztrák változat volt… jöttek is, tíz percen belül ott volt egy srác, ő is beindítatta velünk az autót és már mondta is, hogy igen ez a kipufogó… azt mondta nyugodtan továbbmehetünk, noha nem Vorarlbergig, mert odáig túlságosan átforrósodna a dolog, csak a következő ÖAMTC szervizig, Ybbs-ig, ami tíz kilométer volt onnan, ahol megálltunk. Oda is értünk szerencsésen, de a srác közölte velünk, ők kis szerviz, három autó vár előttünk javításra és ő egyedül van… azt mondta ha már eddig eljöttünk menjünk még tíz kilométert, Amstattenig, ahol nagy szerviz van és azonnal megcsinálják. Ha nem is túl szívesen de nem volt más választásunk, elmentünk odáig… ott tíz percen belül fogadtak minket, megnézték az autót, felemelték emelővel és már láttuk is, hogy nem elvált a kipufogónk, konkrétan kettétört… ideiglenesen megjavították egy bilinccsel, ők ugye ilyen gyorsszerviz. Mondta a srác így ezzel nem lesz semmi gond, de rendes szervizben hegesztessük meg ha majd már ráérünk ilyesmire… megnézte a fékeket, megnézte a sípoló hangot amit mi a tető felől hallottunk, de semmi mást nem talált. Összesen hat eurót fizettünk az egészért… semmi többet… és mentünk is tovább, igaz majd két órás csúszással, a negyven fokban – légkondi nélkül, mert mondanom sem kell a légkondi azelőtt romlott el, hogy kijöttünk volna, és nem érkezett meg időben az alkatrész a megszereléséhez… és végül két órás késéssel hatra ki is értünk. Soha ilyen későn nem ért még ki a tesóm az elmúlt hat évben amióta itt dolgozik, igaz semmi gondja nem is volt eddig az autóval. Szerencsére épségben ideértünk, és mondanom sem kell, sokkal jobb még mindig, hogy ez történt, mint egy baleset.

Csak hát dög meleg volt és nagyon, de nagyon elfáradtunk… meg is ittunk egy pár hideg sört a kiértünk után, aztán bekajáltunk és aludtunk… kb. ennyit az utazásról, ja meg annyit még, hogy legalább jó hangulatú volt az út így is, olyan dalokat hallgattunk végig nekem köszönhetően, mint a Copacabana, vagy a Wham!-től a Wake me up before you go go-t… vagy még ennél is keményebbeket… majd meghaltunk a végére a röhögéstől, jobbnál jobb számok jöttek (letöltöttem még otthon egy ilyen egyslágeres klasszikusok albumot és hát valami frenetikus volt) … és már majdnem táncoltunk a kocsiban a hatvan fokos hőségben.

Nos miután ideértünk és aludtunk, ma reggel fél nyolckor találkozott a Wormser Hütte csapata és feljöttünk a hegyre. A rossz idő kihatott az itteni helyzetre is, sokkal több hó van még, mint a megszokott, igaz az elmúlt három nap hőségében már rengeteg elolvadt. A hétvégén még úgy volt gyalog nem fogunk tudni feljönni csak motoros szánnal, végül sikerült megtenni a lifttől a tizenöt perces utat gyalog, mert szépen leolvadt a hó azon az oldalon ahol az út van. A másik oldalon nem, arra még a hótolóval mentek le a főnökék, szóval van még hó… de az időjárás kellemes, egész nap sütött a nap és kellemes 25 fok volt, estére igaz feltámadt a szél és lehűlt a levegő, de nem bánjuk a hőség után.

Ma elsősorban takarítottunk, vagyis inkább csak a szobákat és a lagert készítettük elő. Kinyitottuk a zsalukat, felhúztuk az ágyakat, megcsináltuk a szobákat, kicsit áttöröltük az amúgy már téli szezon végén kitakarított fürdőket, felporszívóztunk. Két szintet, a lagert és a szobákat befejeztük és még a földszintet is elkezdtük. Az éttermek készen vannak, holnap feltöltjük a pultokat és befejezzük a pult és konyha körülötti teendőket. Én közben folyamatosan kérdezek, mit hogyan, azokat a dolgokat, amiket eddig nem tudtam, most tanulom… most egyelőre még nem a saját szobámban lakok, mert azt a hétvégére kiadtuk – igen teltháznál is teltházabb lesz, ugyanis a hétvégén lesz a tradicionális tűzgyújtás a hegyen – ami azt jelenti, hogy mindenfelé a környéken járnak a hegymászó tűzgyújtók a fáklyáikkal és meggyújtják a tüzeket. Úgy kell elképzelni, mint amikor a Gyűrűk Urában jeleztek egymásnak a városok… nagyon szép, nekem már volt szerencsém látni egyszer. Így szombaton alszanak a szobámban és bár ott tölthettem volna ezt a két éjszakát, végül feljöttem a vendégszobába ami a tél előtt készült. A lager egy része van leválasztva, kis tetőtéri szoba, picike, de szép. Fotót is készítettem róla, bocsi szanaszét van tudom mindenem… szóval itt töltök három éjszakát, aztán birtokba veszem a szobámat és végre rendesen kipakolok a szekrényembe és a polcaimra. Abban a szobában fogok lakni, amiben laktam legelőször, amikor kijöttem. Szeretem azt a szobát, nekem bőven elég lesz, de itt is ellenék fent, csak itt túl sok a cuccom, itt nem férnél el. Mindig is szerettem volna tetőtéri szobában lakni, egy dolog miatt, ami itt megvalósul három napra: a fejem fölött van egy szép ablak, amin keresztül látom a csillagokat… nagyon szép. Amúgy csak ebben a szobában van egyedül TV, emiatt is maradnék, de beérem a personal raumban található tv-vel és a laptopommal a több hely érdekében. Ez most rendkívüli, többet nem lesz a szezonban kiadva a szobám… csak most szombaton. Most meg teljesen mindegy, amíg üres a Hütte, mindegy hol alszom.

Holnap reggel nyolcra kell lemennem, legalább pihenhetek egy nagyot, az éjjel nem aludtam túl sokat a két fiú mellett, mert nagyon horkoltak… (tesómmal és Szaszával aludtunk egy lakásban, abban ahová a szabadnapokon lejárhatunk, arról is készítek képeket, majd ha lemegyek szabadnapra)… de most nézek egy kis sorozatot és alszok egy nagyot. Szombaton is nyolc körül kezdek, de vasárnap már reggeliztetek, és mivel ez lesz az első, plusz nyolcvan ember jön majd reggelizni, időben kell mennem. Most még nem egyedül leszek, Caro segít, nekem ő mutat meg mindent, a reggeli ugyanis az egyetlen, amit tényleg nem tudok, hogy megy és speciális, főleg ha ilyen sokan vannak. Hatra megyek, együtt szépen lesz időnk mindent átvenni, reggeli ugyanis héttől van. Amúgy ha már tudok mindent, ráérek majd lemenni fél hétkor, de így időben nekiállunk. Hogy hányszor reggeliztet egy ember egy héten ez relatív, általában egyszer kerül mindenkire sor és egyszer kell korábban kelni.

A nyelvről annyit, hogy egy picit tartottam attól, hogy fél év alatt mennyit felejtettem németül, de gyakorlatilag semmit, ugyanis már most németül gondolkodok idekint és minden németül van a fejemben..... ez jó, ezzel legalább tényleg nincs probléma. :)

Amúgy minden rendben van, picit furcsa azért nem otthon lenni ennyi idő után és Artúr is nagyon hiányzik nekem. De tudom, hogy ez a normális és nagyon jó helyen vagyok, nagyon jó emberek között. Ha néha elszomorodok, vagy honvágyam van, mindig erre gondolok… sok jó dolog fog itt velem történni, ezt már most biztosra veszem. Várom a szabadnapokat, hogy barangolhassak egy kicsit, várom a közös kirándulásokat, várom a vendégeket, a bunkókat persze nem, csak a kedveseket és az érdekeseket… várom az ejtőernyővel való tandem ugrást… még akkor is várom ezeket, ha mindez most elég rémisztő… néha tényleg nem tudom elképzelni magam, ahogy kiadom az italokat és állok a kasszánál, de valahogy mégis érzem belül, hogy tök jó lesz, nem beszélve a sok élményről, amivel gazdagodok. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a szezon után már tudni fogom mit akarok az élettől… :) Szóval bizakodóan nézek elébe az évnek.

Igyekszem olyan gyakran jelentkezni, amennyire tőlem telik, legközelebb holnap este írok majd, legkésőbb vasárnap már a saját szobámból… addig legyetek rosszak! Sok puszi mindenkinek!

♥

Ui.: Másnap reggel…

Végre kialudtam magam. De egy dolgot el kell árulnom. Lehet, hogy a csillagok szépek a tetőtéri ablakon keresztül, de a viharok már kevésbé. Éjjel egy órakor, volt egy akkora vihar, hogy konkrétan féltem. Arra ébredtem, hogy mellettünk, valahol irtó közel becsap a villám… be szokott, ez nem nagy meglepetés, bár én még nem éltem át korábban ennyire közeli villámbecsapódást. Majdnem kiugrottam az ágyamból annyira hangos volt és még a ház is beleremegett… konkrétan hallottam, ahogy utána megindul a maradék hó a hegytetőről, kb. mint amikor le szokták robbantani a lavinákat. Utána erre már nem volt precedens, csak több ezer másik villámra, amik a fejem fölött cikáztak. A Hütte ilyen szempontból bebiztosított, ide nem csaphat be soha, hiszen a hegy tele van villámelhárítókkal és gyűjtőkkel a lift és a hütte miatt, de azért… boah. Maradnék inkább a csillagos égnél legközelebb ha lehet… na jó szép napot mindenkinek, vár a reggelim! ;)