...

Tudom nem irok... De van oka... Tömören... A helyzet az hogy kèt csodàlatos hèt utàn eljött a pokol. De igy jàr az, aki Hong Kongban dolgozò pàrt vàlaszt magànak... Merthogy ott dolgozik. Innen jön vorarlbergböl, itt lakik a csalàdja, de màr nagyon règòta utazik a munkàja miatt ès most màr hat ève hongkongban èl... Csak nyaralni jön haza... Azaz lassan talàn vègleg hazajön de mivel nem tudja mikor... Ezért ez ennyi volt most nekünk. Istenemre mondom sokàig küzdöttünk azzal hogy nem csinàlunk semmit inkàbb mert csak nehezebb lesz de hàt az èrzèseknek nem lehet parancsolni... Ez volt az elmult kèt hètben a munka mellett minden gondolatom körülötte forgott... Most pedig elment ès decemberben jön csak haza... Nem àllapodtunk meg tàvkapcsolatban mert az lehetetlen. Baràtok maradunk, tovàbbra is tartjuk a kapcsolatot, ès ha ugy kell lennie majd ugyis megint talàlkozunk. Èn itt leszek a tèlen... Szòval mivel sokan hiànyoltatok gondoltam ezt ha nehèz szivvel is de leirom. Friss mèg hiszen tegnap köszöntünk el egymàstòl. Amugy minden rendben szerdàn megyünk hajòkàzni... Az jò mòka lesz...