Nimm dir die Zeit, den Duft der Rose zu genießen!

Most egy pillanatra a nem németül tudó olvasóknak nem kedvezek, bocsánat, de ezt így ahogy van muszáj bemásolnom. Épp most olvastam, és annyira igaz! Persze le is fordíthatnám, de így annyival szebb. Viszont, most jut eszembe, van valamim ami az angolosoknak szól... :) No igen, kinek mi tetszik, a fordítóprogram viszont mindig egy opció. :)

"In diesem dauernden Hinausschieben des Lebens liegt ein furchtbarer Irrtum und schlimmer Fehler. Wer der Gegenwart entflieht, wer für gestern und morgen, für Vergangenheit und Zukunft lebt, beraubt sich der schönsten Zeit seines Lebens, des Jetzt. Wer dann das "Glück" hat, durch eine ernste Krankheit zum Anhalten und zum Nachdenken gezwungen zu sein, erkennt wohl - und hoffentlich nicht zu spät - wie viel Zeit schon wie feiner Sand durch seine Finger gerieselt ist. Wer immer in der Erwartung eines fernes Glücks lebt, wird plötzlich staunend neben seinen Erwachsenen Kindern stehen und gar nicht glauben wollen, dass die unwiederbringliche, kostbare Zeit so schnell vergangen ist." 

/Arthur Lassen: Heute ist mein bester Tag/

*

When you are going through difficult times

by PAULO COELHO on JANUARY 11, 2013

Our dream, the desire that is in our soul, did not come out of nowhere.

Someone placed it there.

And that Someone, who is pure love and wants only our happiness, did so only because he also gave us the tools to realise our dreams and our desires.

When you are going through difficult times, remember: you may have lost some major battles, but you survived and you’re still here.

That is a victory. Show your happiness and celebrate your ability to go forward.

Pour your love generously out onto the fields and pastures, down the streets of the big city and across the dunes of the desert.

Show that you care about the poor, for they are an opportunity for you to display the virtue of charity.

And care, too, about the rich, who distrust everything and everyone, keep their granaries crammed with grain and their coffers full, but, despite all that, cannot drive away loneliness.

Never miss an opportunity to show your love, especially to those close to you, because we are always at our most cautious with them, for fear of being hurt.

Love – because you will be the first to benefit. The world around you will reward you, even if, at first, you say to yourself: ‘They don’t understand my love.’

Love does not need to be understood. It needs only to be shown.

*

Február

Hát eljött az év második hónapja is. Ez sok szempontból jó... először is, észrevettétek, hogy sokkal hosszabbak a nappalok? Tegnap észrevettem, hogy fél hathoz közelítve is viszonylag világos volt még odakint. Igazán biztató  :) Az embernek szerintem mindig jobb a kedve ha közeledik a tavasz. Én legalábbis inkább januárban vagyok lemerülve, a sötét, a hideg és az ünnepek utáni plusz kilók miatt. De februárra általában helyrejön az egyensúly és most volt egy-két igazán szép, tavaszias napunk is. Azt olvastam, már csak egy hét hidegre lehet számítani és utána a márciusba már tavasziasan fogunk átlépni. Nagyon jó lenne.

Aztán a február több szempontból is változásokat hoz majd úgy érzem. Egy viszonylag nehéz, átszenvedett január után, végre látni a fényt az alagút végén. Na nem akarok elkiabálni semmit, de annyi biztos, hogy az elmúlt héten az álláshirdetések száma folyamatosan szaporodott az interneten, ma reggel pedig négy teljesen új hirdetéssel találtam szembe magam, amelyek szakmailag testhezállóak lennének, és amelyeket meg is fogok pályázni. Az egyikhez a könyvtár végzettségem lenne jó, a másikhoz a német kultúra menedzser. Szóval ez a hét aktív pályázatírással fog telni, ugyanis ezek a helyek megkövetelik a szép motivációs levelet, amit én szeretek gondos alapossággal elkészíteni. Utánaolvasok és járok az adott intézmény működésének, és a lehető legjobbat írom meg, szeretném ugyanis ha legalább interjúra behívnának. A január elkeserítő volt, ugyanis nem nagyon találtam új hirdetéseket a Graz-i csalódás után. Már mindenfélére gondoltam, amiről persze Ti általában lebeszéltetek, hiszen nem a legjobb ötletek voltak, ezért hálás is vagyok mindenkinek. Talán tényleg csak várni kell egy kicsit. Lényeg a lényeg, van B terv is, ha semmi se jönne be, de erről még ne is beszéljünk. Két dolog fontos: a türelem és az elszántság. :)

Aztán persze azon kívül, hogy általában nem úgy jöttek össze a dolgok az elmúlt hetekben ahogy szerettem volna, még történt egysmás. Többek között apukám betegsége, amin remélem minél előbb túljutunk, ha meglesz a műtét én is sokkal nyugodtabb leszek. Egy biztos, talán nem véletlen, hogy nem mentem még el külföldre. Valószínűleg egy-két állásinterjú így is bele fog esni a felépülési stádiumába, és majd egyedül megyek, nem pedig vele kocsival, ahogy azt terveztük, de most az a fontos, hogy ő meggyógyuljon, én meg amiben tudok segítsek. A műtét időpontját elvileg holnap tudjuk meg... hát hiába kisműtét, nagyműtét, én félek, egyrészről még sosem láttam őt betegnek, másrészről pedig ha műtét, az műtét mégha nem is komoly műtét... mindenesetre abban is bízom, hogy a három hetes felépülési szakasz nem lesz hatással a munkahelyére sem, bár ő inkább azon aggódik, hogy hogyan lesz felásva a kert márciusban, ami engem pont egyáltalán nem érdekel, és azt hiszem anyukám is meglesz a félig kukacok által megevett, száraz összefonnyadt sárgarépái nélkül is - amit minden évben előszeretettel termesztünk (de hogy minek??)... na de a lényeg a gyógyulás.

Amúgy minden rendben van, beléptem egy könyvklubba, igaz amerikai, szóval csak online működik a dolog, de legalább gyakorlom a nyelvet amikor az adott online találkozón megbeszéljük a részleteket és olvasok sokat. Másrészt olyan aktív szakács lettem, hogy már én is alig hiszem el miket tudok produkálni, igazi gasztroangyal vagyok, hát hiába az időtenger ami rám szakadt csodákra képes. Ezt persze a családom élvezi elsősorban, én ugyanis odafigyelek arra, hogy mit eszek, de hát apukám már kicsit ki is kerekedett a sok finomság ellenére, nem baj, mondtam neki, hogy kell az erő.

Artúr amúgy jól van, még mindig sántít, de igazi nagyfiú és már borzalmasan okos... egyre komolyabb, egyre okosabb, egyre jobban kötődik, és én ilyenkor mindig arra gondolok milyen rossz lesz majd itt hagyni... de hát ilyen az élet, ezt tudtuk, hogy így lesz... és azért ő a legjobb gyógyír jelenleg mindenre, ezt mondanom sem kell, ha rossz a kedvem, csak kimegyek hozzá és játszunk, vagy sétálunk egyet és azonnal minden jobb. :) 

Ennyit mára, csak gondoltam adok életjelet. :)