Végre az időjárás kegyes volt hozzánk, és semmilyen orvoshoz nem kellett kivételesen mennünk, így elmentünk horgászni a héten a tesómmal. Az egyik tavaszi projektem az volt, hogy megtanuljak pecázni, nem mintha különösebben késztetést éreznék rá, hogy egyedül kimenjek halat fogni, hanem azért, hogy valami új dolgot kipróbáljak. Igaz mindenki az elején kezdi, hogyan kell felcsalizni a botot és bedobni a vízbe, én pont ellenkezőleg a végén kezdtem a folyamat elsajátítását. Először megtanultam kimeríteni a már megfogott halat a vízből... aztán megtanultam bevágni a halnak, ami a következő folyamat: amikor kapás van, azaz jelez a kapásjelző, megvárod amíg a hal teljesen felhúzza a kapásjelzőt... ekkor a hal még nem akadt rá a horogra, csak beszívta a szájába a csalit és falatozik, ilyenkor be kell rántani neki egy határozott mozdulattal, hogy beakadjon a horog a halacska szájába... ezt azért fontos elsajátítani, mert nem mindegy mikor rántasz be, van amikor a halnak még nincs a szájában a horog, csak tolja maga előtt a csalit, van amikor még így is leakadhat... ha ez megvan és rajt van a hal a horgon, meg kell tanulni beállítani a féket a botot és be kell húzni a halat. De ez nem olyan egyszerű ám! A féket beállítani meglehetősen nehéz, ha túlhúzod elszakad a damil... a halat pedig be kell vezetni, de a hal úszik ám a horoggal ezerrel... szóval megy jobbra balra, neked vezetned kell a halat, menned vele jobbra balra, engedni-tekerni-engedni-tekerni... a hal pedig nem egy gyenge állat csak úgy megjegyzem, én meg ráadásul pici is vagyok a bot meg elég nagy... hát nem egyszerű. Aztán jön a végjáték... amikor a hal már előtted van, fel kell hozni pipáztatni, ami azt jelenti, hogy a hal könnyebb lesz ha feljön a felszínre és levegőzik... ilyenkor nagyon kell figyelni ugyanis ha nagyon gyorsan felhúzod akkor bizony leakad. Amikor a szemed előtt akad le a negyven centis hal, miután kifárasztottad és ő is téged... nem vagy túl boldog.
Aztán jön a merítés és a hal mérése.
Mi nagyon nagyon jó napot fogtunk ki, ugyanis valamilyen okból kifolyólag úgy haraptak a halak mint még soha. Volt hogy bedobtuk a csalit és már rajt is volt a hal. Egyszerűen nem akartuk elhinni. 14 pontyot és egy keszeget fogtunk ketten a tesómmal hat óra alatt. Ebből persze csak kettőt lehetett megtartani, két pontyot hozhatsz el és 5 kiló keszeg-kárászt... mi a keszeget visszaengedtük - pedig az volt az ELSŐ HAL AMIT KIFOGTAM - és csak a két pontyot hoztuk haza... azaz összesen 13 halat úsztattunk vissza, ami bevallom engem nem zavart, örültem amikor visszaengedhettem őket. A képek önmagukért beszélnek, a legnagyobb hal amit fogtam 42 centis volt és olyan 5 kiló... :) Elég nehéz volt kiszedni de sikerült.
És hogy miért a végén kezdtem a tanulást? Nem tudom így alakult... csalizni tudok már, de a botot bedobni a legnehezebb ugyebár... azt még gyakorolnom kell, mert a damil könnyen elvágja az ujjad ha rosszkor engeded el,vagy mögéd esik a horog.
Ha már a horgászbaleseteknél tartunk, velem kettő is megesett: először is nem horgászunk mezítláb, mert a hal uszonya elvágja a lábujjunkat... másodszor nem viszünk magunkkal rozsdás mérőt, mert elvágja az ujjunkat. A hal pont akkor dobta meg magát, amikor mértük és úgy beleszaladt a nagyon rozsdás mérő az ujjamba, hogy ömlött belőle a vér és szentül hittem vérmérgezést kapok. Ja és a halat megfogni baromi nehéz, mert nem marad meg egy helyben, hanem vergődik és csúszik, én többször elejtettem szegényeket sajnos, de azért sikerült lefotózkodni velük.
Amúgy szépen lehet barnulni, közben nagyokat olvasni és levegőzni. :)
Ma megfogadtam hogy egész nap a gép előtt maradok és megválaszolok minden levelet, amikre eddig lusta voltam visszaírni, illetve rendberakom végre a gépemet mire indulunk - képeket, dokumentumokat és filmeket kell rendszereznem végre, mert káosz van. Valamint írok, mint mindennap... és spanyolozni is kellene.
Este pedig bőrgyógyászhoz megyek, ugyanis egy hete küzdök valamilyen allergiával, valami kiütötte a bőrömet, de csúnyán... viszket, ég aztán kisebesedik vagy felhólyagosodik, apró kis pontok nőnek a karomra és a mellkasomra. Én a napra gyanakszom, de mivel elég elviselhetetlen a dolog jobban örülnék az ételallergiának, mert bár a kajákat ki tudod kerülni ha muszáj, a napot már kevésbé... főleg amikor odakint ötven fok van. Na de ma majd kiderül mi is ez a furcsa el-el tünedező, majd utána ismét csúnyán előjövő furcsa allergia....
