Nimm dir die Zeit, den Duft der Rose zu genießen!

Most egy pillanatra a nem németül tudó olvasóknak nem kedvezek, bocsánat, de ezt így ahogy van muszáj bemásolnom. Épp most olvastam, és annyira igaz! Persze le is fordíthatnám, de így annyival szebb. Viszont, most jut eszembe, van valamim ami az angolosoknak szól... :) No igen, kinek mi tetszik, a fordítóprogram viszont mindig egy opció. :)

"In diesem dauernden Hinausschieben des Lebens liegt ein furchtbarer Irrtum und schlimmer Fehler. Wer der Gegenwart entflieht, wer für gestern und morgen, für Vergangenheit und Zukunft lebt, beraubt sich der schönsten Zeit seines Lebens, des Jetzt. Wer dann das "Glück" hat, durch eine ernste Krankheit zum Anhalten und zum Nachdenken gezwungen zu sein, erkennt wohl - und hoffentlich nicht zu spät - wie viel Zeit schon wie feiner Sand durch seine Finger gerieselt ist. Wer immer in der Erwartung eines fernes Glücks lebt, wird plötzlich staunend neben seinen Erwachsenen Kindern stehen und gar nicht glauben wollen, dass die unwiederbringliche, kostbare Zeit so schnell vergangen ist." 

/Arthur Lassen: Heute ist mein bester Tag/

*

When you are going through difficult times

by PAULO COELHO on JANUARY 11, 2013

Our dream, the desire that is in our soul, did not come out of nowhere.

Someone placed it there.

And that Someone, who is pure love and wants only our happiness, did so only because he also gave us the tools to realise our dreams and our desires.

When you are going through difficult times, remember: you may have lost some major battles, but you survived and you’re still here.

That is a victory. Show your happiness and celebrate your ability to go forward.

Pour your love generously out onto the fields and pastures, down the streets of the big city and across the dunes of the desert.

Show that you care about the poor, for they are an opportunity for you to display the virtue of charity.

And care, too, about the rich, who distrust everything and everyone, keep their granaries crammed with grain and their coffers full, but, despite all that, cannot drive away loneliness.

Never miss an opportunity to show your love, especially to those close to you, because we are always at our most cautious with them, for fear of being hurt.

Love – because you will be the first to benefit. The world around you will reward you, even if, at first, you say to yourself: ‘They don’t understand my love.’

Love does not need to be understood. It needs only to be shown.

*

Február

Hát eljött az év második hónapja is. Ez sok szempontból jó... először is, észrevettétek, hogy sokkal hosszabbak a nappalok? Tegnap észrevettem, hogy fél hathoz közelítve is viszonylag világos volt még odakint. Igazán biztató  :) Az embernek szerintem mindig jobb a kedve ha közeledik a tavasz. Én legalábbis inkább januárban vagyok lemerülve, a sötét, a hideg és az ünnepek utáni plusz kilók miatt. De februárra általában helyrejön az egyensúly és most volt egy-két igazán szép, tavaszias napunk is. Azt olvastam, már csak egy hét hidegre lehet számítani és utána a márciusba már tavasziasan fogunk átlépni. Nagyon jó lenne.

Aztán a február több szempontból is változásokat hoz majd úgy érzem. Egy viszonylag nehéz, átszenvedett január után, végre látni a fényt az alagút végén. Na nem akarok elkiabálni semmit, de annyi biztos, hogy az elmúlt héten az álláshirdetések száma folyamatosan szaporodott az interneten, ma reggel pedig négy teljesen új hirdetéssel találtam szembe magam, amelyek szakmailag testhezállóak lennének, és amelyeket meg is fogok pályázni. Az egyikhez a könyvtár végzettségem lenne jó, a másikhoz a német kultúra menedzser. Szóval ez a hét aktív pályázatírással fog telni, ugyanis ezek a helyek megkövetelik a szép motivációs levelet, amit én szeretek gondos alapossággal elkészíteni. Utánaolvasok és járok az adott intézmény működésének, és a lehető legjobbat írom meg, szeretném ugyanis ha legalább interjúra behívnának. A január elkeserítő volt, ugyanis nem nagyon találtam új hirdetéseket a Graz-i csalódás után. Már mindenfélére gondoltam, amiről persze Ti általában lebeszéltetek, hiszen nem a legjobb ötletek voltak, ezért hálás is vagyok mindenkinek. Talán tényleg csak várni kell egy kicsit. Lényeg a lényeg, van B terv is, ha semmi se jönne be, de erről még ne is beszéljünk. Két dolog fontos: a türelem és az elszántság. :)

Aztán persze azon kívül, hogy általában nem úgy jöttek össze a dolgok az elmúlt hetekben ahogy szerettem volna, még történt egysmás. Többek között apukám betegsége, amin remélem minél előbb túljutunk, ha meglesz a műtét én is sokkal nyugodtabb leszek. Egy biztos, talán nem véletlen, hogy nem mentem még el külföldre. Valószínűleg egy-két állásinterjú így is bele fog esni a felépülési stádiumába, és majd egyedül megyek, nem pedig vele kocsival, ahogy azt terveztük, de most az a fontos, hogy ő meggyógyuljon, én meg amiben tudok segítsek. A műtét időpontját elvileg holnap tudjuk meg... hát hiába kisműtét, nagyműtét, én félek, egyrészről még sosem láttam őt betegnek, másrészről pedig ha műtét, az műtét mégha nem is komoly műtét... mindenesetre abban is bízom, hogy a három hetes felépülési szakasz nem lesz hatással a munkahelyére sem, bár ő inkább azon aggódik, hogy hogyan lesz felásva a kert márciusban, ami engem pont egyáltalán nem érdekel, és azt hiszem anyukám is meglesz a félig kukacok által megevett, száraz összefonnyadt sárgarépái nélkül is - amit minden évben előszeretettel termesztünk (de hogy minek??)... na de a lényeg a gyógyulás.

Amúgy minden rendben van, beléptem egy könyvklubba, igaz amerikai, szóval csak online működik a dolog, de legalább gyakorlom a nyelvet amikor az adott online találkozón megbeszéljük a részleteket és olvasok sokat. Másrészt olyan aktív szakács lettem, hogy már én is alig hiszem el miket tudok produkálni, igazi gasztroangyal vagyok, hát hiába az időtenger ami rám szakadt csodákra képes. Ezt persze a családom élvezi elsősorban, én ugyanis odafigyelek arra, hogy mit eszek, de hát apukám már kicsit ki is kerekedett a sok finomság ellenére, nem baj, mondtam neki, hogy kell az erő.

Artúr amúgy jól van, még mindig sántít, de igazi nagyfiú és már borzalmasan okos... egyre komolyabb, egyre okosabb, egyre jobban kötődik, és én ilyenkor mindig arra gondolok milyen rossz lesz majd itt hagyni... de hát ilyen az élet, ezt tudtuk, hogy így lesz... és azért ő a legjobb gyógyír jelenleg mindenre, ezt mondanom sem kell, ha rossz a kedvem, csak kimegyek hozzá és játszunk, vagy sétálunk egyet és azonnal minden jobb. :) 

Ennyit mára, csak gondoltam adok életjelet. :) 

Definitely shorter. :)

Előtte - utána. :)

Csend.

Nem nagyon volt mit írnom az elmúlt héten, semmi említésre méltó dolog nem történt igazából, amiről beszámolhatnék egy hosszabb posztban... a munkakeresés tovább folytatódik, Graz végül nem jött össze, mert "azonnali hatállyal fel kellett venniük valakit" - mint arról értesítettek. Természetesen amint akad valami az interneten én pályázok, naponta figyelem a hirdetéseket. Meglátjuk, persze ez a furcsa tehetetlenség nem tesz túl jót a kedélyállapotomnak.

Aztán itt vannak most még egyéb gondok is, de majd minden megoldódik, legalábbis hiszek benne, hogy megoldódik. Most kicsit borúsabbnak tűnhet ez a bejegyzés, de reméljük minden téren a legjobbakat... Azoknak akikre mindig számíthatok innen is köszönöm, és a leveleket is igyekszem megválaszolni amint úgy alakulnak a dolgok. Velem szerencsére a munkakeresést, és az ebből fakadó néha rám törő depressziót leszámítva minden a legnagyobb rendben van... a kisebb rosszkedvet igyekszem feloldani olvasással és pozitív gondolatokkal, no meg isteni finom zöld teával... vagy Artúrral... :)

Mellesleg Artúrom szegényem kicsit megküzdött az elemekkel a hétvégén... pénteken lesántult szegényem egyik pillanatról a másikra, és igencsak rossz bőrben volt, de szerencsére rendbejön, biztosan csak megrándult a lába, vagy túl gyorsan nő... nem tudom. De kapott csonterősítőt, mi meg bekötözgettük, gondoztuk, most már nagyon hangosan tud ugatni hátul ismét, igaz két napig csak feküdt szegényem.

A többi dologról meg most nem is írok, majd legközelebb, most inkább itt van pár kép hétfőre... :) Csak gondoltam bejelentkezek, hogy élek a hó pedig a zord és hideg napok után ma tavasziasan olvad... nálatok is?

Have a nice Monday!

Don't stop me now - Part III.

Utolsó bejegyzés a vezetésről... miközben Anya aktívan függ a Trónok Harcán, amire persze én vettem rá,  és ő ezt szemrehányóan meg is köszönte amikor Boromir elveszítette a fejét... nos én gondoltam gyorsan megosztom veletek az újabb sikerélményt vezetés terén, és egyben megígérem többet erről nem írok. Tudom sokak számára ez megint csak nem nagy dolog, de nekem az: ma ugyanis először vezettem: HÓBAN!! Igen igen. Merthogy én délben igazából úgy gondoltam, esik, sőt konkrétan szakad a hó, hát ma biztosan nem én fogok vezetni a papámhoz és a boltokba sem, úgy ahogy azt előre megbeszéltük. El is indultunk úgy, hogy én beültem hátra, de Apa három perc vezetés után úgy döntött hát olyan nagyon nem is csúszik az út, úgyhogy hajrá... eleinte tényleg nem csúszott vészesen, de aztán rázendített alaposan, de még így is sikerült minden... sőt abszolút jól ment, azt leszámítva, hogy volt olyan szakasz ahol harminccal mentem és Apa még így is azt harsogta mellettem hogy menjek lassabban!!! Erre nekem kicsit bevöröslött a fejem... :) De igaza van, lassan járj - tovább érsz. 

Parkoltam is, háromszor is, két vonal közé, tökéletesen! Egy kis hiba se csúszott a dologba, és abszolút nem éreztem semmi félelmet, bár furcsa volt, hogy vízszintesen esik a hó, ha autóban ülsz... izgalmas volt, új, meg kell tanulni hóban és síkos időben is vezetni, de örülök, hogy ma is bevállaltam... hamarosan talán egyedül is bevállalom. 

Most pedig visszatérek szeretett kutyás könyvemhez, amiből rengeteget, de rengeteget tanultam, odakint ugyanis gyönyörűen esik a hó, én pedig ehhez főztem egy nagyon finom meleg teát (Még mindig küzdök a megfázás ellen, minden este és reggel fáj a torkom és majdnem megfagyok, de a hőemelkedésen kívül nagyobb baj nincs, és bár Apa beteg, úgy tűnik a sok tea és méz engem megerősített)...

Azért ahogy kinézek az ablakon azt mondom, bárcsak karácsony előtt lennénk, olyan hangulatos lenne. Nekem ilyenkor már nem hiányzik a hó, sőt kifejezetten tudok haragudni rá... főleg nem hiányzik 30-40 cm. De ha már így van... akkor legyen így, és megpróbálok ennek is örülni! :) Mert azért még így is hangulatos... holnap viszont amikor megyek a városba, és épp beázik a csizmám, vagy csúszik mindenhol, és átkozódok, biztosan nem leszek már ennyire boldog amiatt, hogy szépen esik a hó. Szerencsére van nem beázós csizmám és frankó meleg usankám... :) azt hiszem hozok egy kis tortát is, aki lemaradt volna fészen az Anyukám kreálta lepkés-virágos tortáról, íme itt van... három réteges, tejszínes-gesztenyés torta amúgy... nagyon finom!

Dont stop me now - Part II.

Szóval.

Vezetési idő: több mint egy óra a mai napon, Devecser város, Padragkút, Kolontár és Ajka megtekintésével. 

Lefulladások száma: kettő, irtó gyors korrigálással, egyik nem is az én hibám volt. A másodikra meg nem is emlékszem már, ilyenekkel nem kell foglalkozni.

Sárga lámpán való átmenések száma: 1 db. Miután édesapád üvölt melletted: menj menj menj!!! Persze én meg akartam állni, ő azt hitte már nem tudnék lefékezni (heh??), félreértések következtében szerencsére nem látott minket egy rendőr sem.

Vicces mellékapcsolások száma, és bizonygatás, hogy nem ez egyes és nem hármas: 1 db. - Persze nem nekem lett igazam.

Összességében: frenetikusan tudok veszélyeztetni mindenkit lakott területen belül, de baromira élvezem. Végre rájöttem arra, hogy a saját magam biztonsága sokkal fontosabb, mint az hogy mások mit gondolnak rólam. Ergo: ha lassan megyek, az csak az én dolgom, ahogy az is, hogy (most még ugye) minden zebrán átengedek mindenkit, mert Apa ezt tanítja.

Holnapután: már parkolni is fogunk. (ez nagyon valószínű mivel bevásárolni is fogunk)... 

Don't stop me now!

Kisebb önsajnálatom közepette, mivel még mindig nem kaptam választ Grazból (annak ellenére, hogy decemberben állásinterjúra hívtak, most eltűntek a világ színéről és sehogysem válaszolnak), apukám kitalálta, mi lenne a tökéletes kikapcsolódás a számomra. Ez pedig az egyik új évi fogadalmam beteljesítése: gyakorolni a vezetést.

Na nem mondom, hogy el voltam ragadtatva az ötlettől. Mert ez mindig olyan nehéz. Annyiszor ültem már vissza a volán mögé, úgy hogy huzamosabb időt kihagytam, és mindig de mindig az elejéről kellett kezdenem. Hát ma sem volt ez másképp, de ma valahogy kivételesen nem kellett unszolnia. Tudtam, hogy ezt a fogadalmam be fogom tartani és tudtam, hogy teljesen mindegy mikor fogja megkérdezni, megyek vele vezetni. Ha esik, ha fúj, ha szép az idő. Persze ma jó volt, mert viszonylag szép volt az idő... ő meg annyira jó tanár. Az egy dolog, hogy a foglalkozása sofőr... de tényleg mindenre odafigyel, mindent elmagyaráz közben, például azt, hogy ma miért pördültem volna meg a körforgalomban, ha síkosabb lett volna az út.

Az egész úgy kezdődött, hogy még elindulni se nagyon tudtam. A legnehezebb számomra, egyesben érezni a gázt és kuplungot. Vagy kevés a gáz és hamar felengedem a kuplungot = lefulladok, vagy túl nagy a gáz = mindenki rajtam röhög, mert azt hiszik el akarok szállni. De ezt leküzdve elindultunk. Apa persze úgy gondolta, mindjárt be is kell menni a dolog sűrűjébe, irány a város, lámpák, körforgalmak. Nos az első körforgalmat kicsit nehezebben vettem, de csak a gyalogosok miatt. A másodikat nagy forgalom miatt... a harmadiktól viszont simán ment minden. A lámpáknál nem volt gond, ellenben a mérlegállás még mindig nem megy. Nemhogy nem megy, vissza is sikerült gurulni, szerencsére senki se állt mögöttem. Valahogy a berakom sebességbe, engedem a kuplungot, gázt adok és kiengedem a kéziféket - túl sok egyszerre. Ha meg csak fékkel fogom meg, nagyobb lejtőn ugye elgurul az ember...

De jelentem, lefulladás mentesen, a végére teljes élvezetben telt el az első vezetés órám. Merthogy most már nem állunk meg. Megyünk holnap is, ha esik ha fúj... valószínűleg mire az első munkahelyemhez érek, már nem lesz gond felelni arra a válaszra, hogy vezetek-e. Legalábbis ez a cél. Kis lépésekben haladni, de ügyesen előre. Merthogy ma nagyon jól ment. És mert sok hirdetésben azt írják: előny a jogosítvány. Ezen ne múljon, attól hogy van, vezetni is tudni kell. És ki tudja... talán még egy kis olcsó autót is veszek... előbb vagy utóbb biztosan. De ahhoz bizony ezt most le kell küzdeni, azonban most tényleg nem bánom. Szívesen megyek, megyünk majd vásárolni stb. és én örülök, hogy mehetek... közelebb kerülök a célom eléréséhez. Ennyi minden után ez már ne fogjon ki rajtam.

Amúgy minden rendben, tegnap volt egy kisebb idegösszeomlásom, ugyanis még mindig nem küldték ki a német diplomámat. Kiderült hiába is várom... ugyanis le kell adnom egy kérvényt, bizonyos szerződésbeli kavarodások miatt, amit még most sem értek teljesen. Erről határozatot hoztak december 12-én. Csak nekem erről elfejetettek szólni. KÖSZI. Ha én tegnap nem kérdezek rá e-mailben, hogy hol van már a diplomám és az angol nyelvvizsgám EZT sosem TUDOM MEG. Felháborítónak tartom... lehet, hogy nekik ez csak egy darab papír, nekem viszont sokat jelent. Elfelejtenek szólni... a mai napig elfelejtették... köszi. Szerencsére mindenki akit riasztottam - kinti és itthoni professzorok - egyaránt azonnal a rendelkezésemre álltak, az egyik kinti pedig konkrétan megírta helyettem a kérvényt, amit ma leadtam és elküldtem. Innen már nem lehet gond... csak ne felejtsék el majd elbírálni.

Munka téren tehát nincs válasz, sem behívás, nem értem pontosan miért. Aznap amikor behívtak, kétszer felhívtak és e-maileket is írtak... most pedig nemhogy telefonon, e-mailen sem tudom elérni őket. Ez van. Lehet, hogy nem Graz volt nekem kitalálva... de azért még nem adom fel, és egyben keresek tovább.

May your dreams come true, dreamer...

 ...and may they always bring you happiness, and wisdom.

Sergio Bambarén rövid, ámde annál jelentősebb műve, a Delfínálom. Számomra ez most az egyik legtökéletesebb könyv a világon, egyszerűen mintha nekem írták volna. Ezt jelzi talán az is, hogy egymás után kétszer is elolvastam. Nem volt nehéz persze, mivel nem hosszú, ám annál varázslatosabb... Persze, lehetséges, hogy csak "jókor jó helyen" talált meg a könyv, a lehető legjobb időpontban, vagy csak a hangulat volt meg hozzá, vagy egyszerűen csak nem rontotta el a magyar fordítás, lehet úgy kevésbé tetszett volna mint németül... de nekem nagyon tetszett, és bár több kritika hasonlítja A kis herceghez, azért azt a történetet természetesen nem veri le a toplista éléről a maga mesés bájával... ennek ellenére fantasztikus hatással volt rám, még olvastam volna tovább is... mese ide, mese oda... akkor is igaz!

Egy-két rövid szösszenet, hátha valaki kedvet kap hozzá, ha valakit pedig érdekel, ugyancsak németül, de ITT ELOLVASHATJA - és én mondom, németül is nagyon jó, valamint kicsit sem nehéz...

"Az életben eljön az idő, amikor nem marad más hátra, mint hogy a saját utunkat járjuk. Az az idő, amikor meg kell valósítanunk álmainkat. Az az idő, amikor végre ki kell állnunk a saját meggyőződéseinkért."

"A legtöbben nem tudnak túljutni a kudarcaikon, ezért is nem sikerül beteljesíteniük a küldetésüket. Könnyű olyasmi mellé állni, ami nem rejt magában semmilyen kockázatot."

"Ha új világot fedezel fel, az nemcsak boldogságot és megismerést  jelent majd számodra, hanem félelmet és bánatot is. De hogyan akarod megbecsülni a boldogságot, ha azt sem tudod, mi a bánat? Hogyan akarsz megismerni valamit, ha nem szállsz szembe a félelmeiddel? Az élet nagy kihívása végül is az, hogy átlépjük önmagunk korlátait, és oly messzire jussunk, amiről álmodni se mertünk volna."

"Lehet, hogy az álmodozás kemény munkát jelent. Ám ha megpróbálunk kitérni előle, szem elől veszíthetjük az okot, amiért álmodozni kezdtünk, és a végén azt vesszük észre, hogy az álom már nem is a miénk. Ha egyszerűen csak a szívünk bölcsességére hallgatunk, talán az idő majd gondoskodik róla, hogy betölthessük a hivatásunkat."

"Épp a legnagyobb kétségek között van esélyed arra, hogy megtaláld igazi önmagadat. Ahogy az álmok akkor lesznek valósággá, amikor a legkevésbé sem számítasz rá, úgy adódnak válaszok azokra a kérdésekre is, melyeket nem tudsz megoldani. Kövesd a bölcsesség ösvényét – az ösztönödet, és hagyd, hadd űzze el a reménység 

a félelmeidet."

"Néhány dolog mindig erősebb lesz, mint az idő és a tér, fontosabb, mint a nyelv és az, ahogyan élsz. Például, hogy kövesd az álmaidat és tanuld meg, hogy önmagad legyél. Hogy oszd meg másokkal a csodálatos titkot, amit felfedeztél."

"A boldog, beteljesült lét titka, hogy megtanuljunk különbséget tenni a valódi és a hamis gazdagság között. A tenger, amely körülvesz bennünket, a nap, amely élettel ajándékoz meg, a hold és az égen világító csillagok - ez az igazi gazdagság. Ezek időtlen dolgok, amiket azért kaptunk, hogy soha ne felejtsük el, micsoda varázslat vesz körül bennünket; hogy mindig gondoljunk arra, a világunk tele van csodával, amelyekre rá kellene csodálkoznunk, és hogy ezek segítsenek valóra váltani az álmainkat."

"A szeretet talán tanulást is jelent, azt hogy valakit menni hagyjunk, hogy tudjuk mikor kell búcsút venni tőle. Nem engedni, hogy érzéseink az útjába álljanak, ami feltehetően jobb is annak végül, akit szeretünk."

Gondolatok...

25