Bakancslista - 2013

Az idei Bakancslistám meglehetősen letisztult lett, részemről legalábbis úgy érzem ez így van, hiszen tudom, mit akarok. Legfontosabb célom: munkát találni, újra "új" életet kezdeni ez új városban, leküzdeni az ezzel kapcsolatos félelmeimet és persze nagyon fontos, hogy ebben az évben is: nagyon jól akarom érezni magam… ahogy eddig is. Néhány pont csak egyszerű feljegyzés saját magamnak!

1. Első és legfontosabb célom: Találni és megtartani egy munkahelyet külföldön, elsősorban Ausztriában szeretném ezt az álmomat valóra váltani.

2. Ennek kapcsán ki kell állni számtalan próbát, elég bátornak kell lenni, továbbá küzdeni kell, sohasem feladni, harcolni és bízni abban, hogy minden álmom valóra válhat. Továbbra is harcolok az álmaimért.

3. Olyan dolgokat kipróbálni, amelyeket eddig még soha: ejtőernyővel ugrani a hegyről (idén októberben ezt a lehetőséget az eső sajnos elmosta) vagy bungee jumpingolni, elutazni olyan helyekre ahol még nem voltam, azaz utazni továbbra is sokat szeretnék!!

4. Türelmesebb leszek! Fontos: nagyon fontos cél. De a maximalizmusomból csak minimálisat engedek.

5. Nyitottabb leszek! (minden téren, legyen az zene, könyv, kultúra, film.)

6. Önmagamat adni, ugyanis múlt évben felfedeztem, hogy még mindig túl sokat foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólam mások, ahelyett hogy nem foglalkoznék vele. Bizonyos dolgoknál végre azt mondani: ez is én vagyok, fogadjátok el, ha meg nem, akkor felejtsetek el.

7. Végre időt szakítani a másik nemre, azaz szeretnék végre rendesen ismerkedni, a balekokat elfelejteni, kikerülni, és párt találni.

8. Emellett ha már új városba költözök: szeretnék új barátokat szerezni, de emellett a régieket sem szeretném elhanyagolni.

9. Újra elkezdeni vezetni, lassan kételkedem benne, hogy ezt valahogy megvalósítom, hiszen akárhányszor elkezdtem újra vezetni, mindig jött valami, ami miatt hosszú ideig nem vezettem: ennek az eredménye pedig az lett, hogy újra a gödörben találtam magam (most is ott vagyok): azaz nem is akarok vezetni. De ezt a gondolkodásmódot végre meg kell tudnom változtatni.

10. Kevesebb sorozatot nézni, többet olvasni, vagy valahogy egyensúlyt találni. Valószínűleg ha elmegyek, megszűnik a letöltési kényszerem (akárcsak Németországban) és egyensúlyban lesz újra a két dolog. Amióta hazajöttem annyi mindent kellett bepótolnom sorozatok terén, hogy majdnem minden estére jutott pár rész, amit megnézhettem, ahelyett hogy olvastam volna.

11. Újra sportolni. Németországban heti kétszer jártam edzésre, amióta hazajöttem maradt a szobabicikli, de amint újra elköltözöm, szeretnék újra beiratkozni valamilyen edzésre.

12. Tovább gyarapítani Tim Burton, Jack Nicholson és a Starbucks gyűjteményemet.

13. Sokan megfogadják ilyenkor, hogy fogyókúráznak, nem esznek ezt azt. Én rájöttem idén, hogy két dologra nincs szükségem: arra az évi pár szál cigire amit elszívok csak kedvtelésből és az alkoholra. Az első egyértelműen tabu: soha többet nem vagyok hajlandó rágyújtani (az utolsó kedvtelésből elszívott szálamnak is majd fél éve már), illetve mivel zsigerből taszít az alkohol egy ideje: nagyon ritkán inni alkoholt, akkor is csak egy keveset. Koccintani ér, disznóvágásról meginni egy pálinkát ér, de ezen kívül az, akinek egy pohár jobb minőségű bor szédülést és fejfájást okoz és valahogy beteg lesz tőle (de tényleg!!!!) az, szerintem ne igyon. Hát ez egy fura pont még nekem is, de tényleg erre jutottam az elmúlt évben. Ki szeretném próbálni…

14. Elmenni allergia vizsgálatra, úgy tűnik ugyanis, hogy allergiás vagyok a mogyoróra és a dióra, továbbá ahogy eddig is: eljárni a szűrővizsgálatokra és a fogorvosomat sem hanyagolom ezután sem, fél évente beköszönök hozzá.

15. Szeretnék harmadik nyelvet tanulni, azaz szeretnék spanyolul megtanulni.

16. Nagyon fontos a kis rajzos csináld lista betartása: minden, ami szerepel rajt fontos: többet kimenni a levegőre, korábban lefeküdni, kevesebbet ülni a gép előtt, vizet és zöld teát inni… stb.

17. Tartom magam a blogoláshoz, a hobbikhoz amiket szeretek: főzés, sminkelés, sütés és bármilyen messze leszek is, továbbra is Artúr lesz az első számú kedvencem és az egyik legnagyobb örömöm az életben!:)

18. Utolsó bakancslista pontom: nem elfelejteni, hogy a múlt az a múlt, a jövő az a jövő, a jelen az a jelen. Az elsőn és az utolsón felesleges gondolkodni, a jelent viszont meg kell élni.

Hát ennyi lenne, azt hiszen mindent leírtam ami eszembe jutott… elkezdhetjük az Új évet és egy év múlva értékelhetjük azt ami elmúlt… ismét… :) 

„Az elkövetkező 365 nap mindegyikén úgy tekintek mindenre és mindenkire, mintha először tenném –különösen az apró dolgokra.”

„Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt – meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.”

~Paulo Coelho~

Happy New Year!

Boldog Új Évet mindenkinek!!

Do it - 2013

Úgy érzem 2013 a Boldogság éve lesz! Én ezzel a listával vágok neki! :)

Gasztro-blog - Karácsonyi bon-bon

Ami azt illeti, ma valahogy nem érzem túl jól magam, és ezen a majd egy órás erdei séta sem segített, amit verőfényes napsütésben tettünk Artúrral és anyukámmal nem is olyan régen. Egyszerűen csak fáj a fejem és fáradtnak érzem magam, ami azért furcsa, mert az elmúl öt napban tényleg nem csináltam semmit sem, ami fárasztó lehetne. Még a szobabiciklizést is hanyagolom újévig, szóval vagy valamilyen betegség kerülget, vagy nem tudom. Mondjuk reggel fájt a torkom, de semmi más különösebb bajom nem volt, és mivel nekem minden reggel fáj a torkom, úgy gondolom nagyon száraz csak a levegő a szobámban. Tényleg, amióta hideg van és fűteni kell én minden reggel úgy kelek, hogy borzalmasan fáj a torkom. Reméljük semmi gond nem lesz, bár ültem én már végig Omega koncertet vesekővel, egy kis fejfájás belefér. Azért remélem nagyon jó lesz, nagyon várom, izgatottak vagyunk, jönnek a nagybátyámék is, csak anyukám nem, szóval családias banzáj lesz.

Arról akartam ma írni nektek, hogy úgy gondoltam ez a blog sokkal összetettebb lesz annál, minthogy naplót vezessek. Nem is annyira naplót szeretnék vezetni, persze azt is, főleg ha már nem lesz időm írni és csak pontokba szedve említem meg, mi minden történt velem… de inkább a gondolataimat akarom kiírni magamból, hogy ne gondolkozzak annyit feleslegesen. Tapasztalat, ha leírom, sokkal könnyebben fejtem meg a dolgokat… szóval… emellett ha éppen nincsen aktuális témám, arra gondoltam, írok a főzési és sütési szenvedélyemről és az általam kreált (illetve lefotózott) finomságokról, amelyeket meleg szívvel ajánlok majd Nektek. Továbbá tervezek írni divatról, sminkről, könyvekről és még ki tudja miről. Szeretnék néha videó posztokat csinálni, anno a Görlitz blogban is volt egy-kettő, és visszanézve nagyon jókat mosolygok rajtuk… akár egy-egy általam nagyon kedvelt sminket is felveszek, mármint azt, hogyan is készült (korábban saját magamnak készítettem már ilyen videót). Ezzel nem szeretnék semmit és senkit sem utánozni, csak a magam szórakoztatására csinálom majd őket, Ti meg vagy megnézitek/elolvassátok vagy nem.

Most, hogy ma tényleg nincs kedvem mélyrehatóan írni az életemről és a gondolataimról, megosztom veletek a karácsonyi bon-bonok elkészítési módját, és saját tapasztalataimat. Talán láttátok az ötven elkészült bon-bon fényképét facebookon.

Az ötlet onnan jött, hogy Anyukámmal fogalmunk sem volt arról, mit vegyünk a rokonainknak karácsonyra. Valami apróság kellene, de mégis több, mint egy gyertya, mire én kitaláltam, hogy készítsünk bon-bonokat, mert azok személyesek és finomak is egyszerre. Továbbá, mint azt láthattátok igazán tetszetősek is.  Recepteket dögivel találni az interneten, ehhez kétség sem fér, de ezekben a receptekben én már nem tudok megbízni. Én elhiszem, hogy valakinek finom, de nekem sosem sikerül olyan jóra, hogy azt mondjam: hú, ez mennyei. Ezért általában továbbfejlesztem őket, saját szájízemre faragom a recepteket (ami talán Nektek nem ízlene… de Ti is bármikor tovább faraghatjátok őket).

Mi összesen 4 féle bon-bont készítettünk:

- Mézes praliné

- Zserbó

- Puncs

- Gesztenyés-mandulás-marcipános

I. Mézes Praliné

Hozzávalók: 20 dkg csokoládé, 2 evőkanál méz, 1 evőkanál rum,   1 teáskanál fahéj.

Elkészítés: A csokoládét és a mézet vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd hozzáadjuk a rumot és a fahéjat.
A csokis masszát lehűtjük, és falatnyi golyókat formálunk belőlük, mindegyiket egy-egy bonbon papírba tesszük, majd díszítjük őket.

Megjegyzés: Igen tényleg csak ennyi. Az eredeti recept írt 2 evőkanál sózatlan vajat is, de a bonbon amint hűtőbe raktuk a masszát kicsapta a vajat, ezért én nem ajánlom. Amint formázhatóvá vált a massza, a vaj konkrétan darabokban állt benne és gyanítom nem kellemes a vajdarabokra ráharapni. A fahéjjal érdemes óvatosan bánni, és ha a massza nem megfelelő állagú, tegyetek hozzá darált kekszet. Az mindent összefog és segít. Mindenképpen vizes késszel formáljátok a golyókat és tényleg ne túl nagy méretben, mert nagyon tömény a csoki golyó.

II. Zserbó

Szerintem ez a bon-bon azoknak, akik szeretik a zserbót egyszerűen mennyei. A receptet itt találtam, Kriszta konyhájában - és innen is köszönöm szépen, hogy elérhetővé tette őket!!-, és majdnem semmit sem változtattam rajt, nagyon finom volt. A bevonásról a receptek után ejtek külön szót, mert érdemes megosztanom veletek egy fontos tapasztalatomat. Hozzávalók: 20 dkg darált dió, 2 csapott evőkanál porcukor, 1 evőkanál kakaópor, egy marék reszelt csoki, 20 dkg aszalt sárgabarack és baracklekvár.

Elkészítés: Az aszalt barackokat vízbe beáztatjuk, majd pici kockákra vágjuk vagy ledaráljuk. A barackot az össze hozzávalóval elkeverjük és annyi lekvárt adunk hozzá, hogy jól formázható masszát kapjunk. Kis golyókat formálunk belőle, hűtőbe tesszük 1 órára, majd olvasztott csokiba forgatjuk. Hűtőben megszilárdítjuk. Megjegyzés: nekünk nem volt itthon sárgabarackunk, és el is hagytam. Így is finom lett, egyszerű zserbó csokival bevonva, de elférne benn a sárgabarack is. Ezt is kiegészítettem egy marék darált keksszel, mert elfért benne és kevésbé ragadt.

III. Puncs                   

Ez a bon-bon nekem nem a kedvencem, hiszen nem szeretem a rumot és a rumos sütiket, és változtatni is kellett rajt, a megjegyzésben mindent leírtam. (A receptet Kriszta Konyháján találtam ahol a zserbósat is illetve majd a gesztenyéset) Hozzávalók: 20 dkg darált háztartási keksz, 4 evőkanál rum (Nem aroma!!!), 4 evőkanál málnaszörp, 10 dkg kristálycukor, 1 dl víz, 6 dkg vaj, 3 dkg kakaópor, 5 dkg darált dió, és végül csoki a bevonathoz.

Elkészítés: A vízből és cukorból szirupot főzünk, majd hűtjük. Az össze hozzávalót egy tálban összekeverjük. majd kézzel gyúrjuk, közben annyi szirupot adunk hozzá, hogy jól gyúrható massza legyen. Amikor kész, kis golyókat formálunk belőle és egy tálcára helyezzük, majd 1 órára a hűtőbe tesszük. Vízgőz felett felolvasztott csokiba mártjuk és hűtőben hagyjuk megszáradni. Kis süti papírokba csomagoljuk. De persze díszíthetjük is! Megjegyzés: Először is, jóval több málnaszörpöt elbír ízre az egész, és rumot szintén (ízlés szerint természetesen). Valamint jó minőségű málnával érdemes próbálkozni (ajánlom a házit), mert az nagyon finom ízletes, és később is érezhető. Mi a közepébe tettünk egy fél meggyet, anélkül nagyon unalmas lett volna az egész.

IV. Gesztenyés-mandulás-marcipános bonbon

Ezt a receptet is az előző linkről szedtem, de ezt alaposan megvariáltuk és utólag még tovább variálnám. Az eredeti recept így hangzik:

Hozzávalók: 50 dkg kiolvasztott gesztenyemasszát villával széttörünk, hozzáadunk 6 evőkanál kakaóport, 2 evőkanál baracklekvárt, 4 evőkanál mézet és 2 teáskanál fahéjat. Jól összegyúrjuk és golyókat formálunk belőle úgy, hogy mindegyik közepébe egy-egy kimagozott meggyet teszünk… hűtőben pihentetjük 1 órát, majd olvasztott csokival bevonjuk és ez is mehet a hűtőbe!

Megjegyzés: Először is, ha finom gesztenyemasszátok van, ne rontsátok el kakaóporral. Mi elrontottuk és óriási hiba volt. Nekünk házi készítésű gesztenyemasszánk volt, de ez nem számít, lehet vásárolni finom masszákat. Ne tegyetek bele kakaót, elveszi a gesztenye ízét és nem finom. A fahéjat is el lehet hagyni. A közepébe pedig mi meggy helyett egy fél mandulát tettünk, amit még külön „becsomagoltunk” egyszerű marcipánba. Majd ezt a kis mini golyót vontuk be a gesztenyés masszával majd pihentetés után a csokival. Bizonyára finom meggyel is, ezt nem vitatom! De a kakaót tényleg nem javaslom.

Díszítés: Mi a gesztenyéket arany színű cukordísszel és marcipánnal díszítettük, melyeket mi magunk színeztünk ételfestékkel és vágtunk mintára (a kis csillagokat sablonnak készítettük, akárcsak a zöld levélkéket, de utóbbi recés és egy papírmintával könnyen kivitelezhető, a közepén egy piros kis marcipángolyóval). 

Véleményem szerint bármilyen cukorka megfelel díszítésnek, az én kedvencem mégiscsak az olvasztott fehércsokoládé volt. Nagyon kevés elég belőle egy kis olajjal felolvasztjuk, zacskóba töltjük és apró lyukat vágva a zacskóra elsajátítjuk a díszítés művészetét. Fantasztikus érzés megtalálni az arany középutat a vékony vonalak húzogatása közben.

Fontos megjegyzés: Mindig pihentessük a masszákat hűtőben egy óráig, mielőtt golyókat formáznánk belőlük.

Megjegyzés a bonbonok bevonásához:

A legfontosabb és legkomolyabb problémát a bevonás okozhatja. A titok a következő: a csokit NEM kell vízgőz felett felolvasztani elég sima láng fölött, de feltétlen Adjatok hozzá: két evőkanál OLAJAT! Továbbá, bevonni csak akkor tudok a kis golyókat (melyeket egy hurkapálcikára kell szúrni és úgy beleforgatni a csokiba), ha a megolvasztott csoki kéz melegre hűl!! Amikor kényelmesen bele tudod dugni az ujjad: na akkor jó. Előbb, később… nem fog működni.

Egy dolog fontos még: a TÜRELEM!! 

Ezek a bon-bonok több mint öt órán keresztül készültek… egy kávészünet és ebédszünet volt benne, ami maximum fél óra volt, amíg az első kör pihent a hűtőben. De mire a negyedik kör elkészítéséhez értünk, az is majdnem készen volt, hiszen letelt majdnem az egy óra.

Remélem kedvet kaptatok a csokoládé készítéshez, ajánlok hozzá egy jó kis zenét, egy még jobb filmet, és szerintem tökéletes karácsonyi – születésnapi – névnapi ajándék szülőknek, rokonoknak, barátoknak, apró kis papírokba rakva (ami alig 200 forint a t.scoban), illetve kis dobozkába pakolva.

Zene és filmajánlatom a következő (bár nálunk stílusosan karácsonyi dalok szóltak):

Ui.: a blogom nem titkos, megoszthatjátok bárkivel a recepteket, tényleg soha sem fogok olyan dologról írni, ami másnak sértő, bántó lehetne... csak magamról (ami ha valakit nem érdekel nem olvassa), illetve ételekről, receptekről, sütikről, sminkekről, ruhákról, cipőkről, utazásról...) :) Ez a terv. Ezért nem is titkos. Talán másnak is jól jöhet még!!

Természetesen a saját dolgaimat úgysem fogja végigolvasni az akit nem érdekel, illetve aki nem ismer, hiszen nem is értheti... :) Értitek! ;)

2012 - 2013, avagy a 2012-es Bakancslistám elemzése...

Hamarosan itt a szilveszter, illetve az új esztendő, az a bizonyos: 2013.

Mint minden évben, idén is itt az ideje rendezni egy kicsit a gondolataimat. Most azonban nem a jövőbeni fogadalmaimról fogok írni, hanem arról, miket fogadtam meg 2012 január első napján, és mi az, amit valóra is váltottam. Következzen tehát a 2012-es Bakancslistám elemzése.

Összesen 18 fogadalmam volt, és ebből az első öt a próbatételekről és törekvésekről szólt. Nézzük őket sorban:

"Ebben az évben..."

1. Megpróbálok mindenhez pozitívan állni és minden napban valami pozitívumot találni.

• Azt hiszem, amennyire csak tudtam, ezt a fogadalmat beváltottam. Igazán vidám és pozitív évet tudhatok magaménak, bár azért még van mit csiszolni, de valójában úgy gondolom, mindig nem lehet az ember 100%-osan pozitív.

2. Megpróbálok egy kicsit lazábban állni a dolgokhoz, úgy tenni mindent ahogy nekem jól esik. (kicsit merev vagyok...)

• Ez a fogadalmam, mint később kiderült igencsak fontos lett az életemben. Pontosan erre törekedtem, és van egy ember, név szerint igen Te, drága Vilja (akivel az elmúl egy évből több, mint felet szinte naponta együtt töltöttünk Görlitzben) aki bizonyíthatja, hogy nagyon igyekeztem levetkőzni és elhagyni a merevségemet, és próbáltam egy kicsit lazábbra venni a figurát. Nem mondom, hogy mindig minden körülmények között sikerült, de sokat fejlődtem.

3. Nagyon sokat, még többet fogok nevetni.

• Tartom magam, erre mindig is törekedtem és törekedni is fogok. Check.

4. Megpróbálok nem túllépni a saját határaimon, annyit csinálni amennyi jól esik, nem belebetegedni az erőfeszítésekbe, nem tönkretenni magam idegileg, hiszen minden okkal történik úgy, ahogy az történni fog... --> ez elsősorban a tanulmányaimra vonatkozik. Ezt fontos leszögeznem, különben át fogok esni a ló túloldalára.

• Szerencsére nem lettem se beteg, se idegösszeomlásos, de ez többnyire Nektek is köszönhető. Sokszor álltatok mellettem, vigasztaltatok, vagy éppenséggel bátorítottatok arra, hogy nincs semmi akkor, ha valami nem sikerül elsőre, és fél év múlva is jó lesz majd. Szerencsére semmit sem kellett tolni sehová, de ezt nektek köszönhetem, hiszen sokszor táncoltak az idegeim a határokon, néha egy kicsit meg is bomlott az elmém, amikor már annyira túlhajtottam magam, hogy éjszaka alvajártam és kinyitottam az ablakot a harmadik emeleti kollégium szobámban, hogy fényképezzek az éjszakába à már csak az hiányzott, hogy leugorjak. De igazából sikerült helyére rakni a dolgokat, és ami a legfontosabb az egészségem nem ment rá a dologra. Ha már túlfeszült a húr, akkor vagy Ti, vagy a sport segített, még olyan is volt, hogy elmentem futni.

5. Sokkal sokkal türelmesebb leszek...

• Hááát, a türelem. Azt azért nem mondanám, hogy olyan sokkal-sokkal türelmesebb lettem volna. Talán… egy kicsit, de ez tuti felkerül a következő évi listámra is.

„…és a konkrét tervek...”

7. Ki fogom hozni a legjobbat és a legtöbbet önmagamból... (ezt csak így árnyaltan én tudom mire értem...)

• Most már elmondhatom, hogy ezt arra értettem: megszerezzek két diplomát egy azon évben, lehetőleg csak pár hónap különbséggel, egy középfokú angol nyelvvizsgát és egy felsőfokú német nyelvvizsgát, illetve letegyem a vizsgáimat itt és ott is, illetve megírjam (befejezzem) a magyar nyelvű diplomamunkámat és az összegzését németre fordítsam. Sikerült. Még néha magam sem tudom elhinni hogyan, de sikerült. Volt, ahol segítettek nekem, volt ahol csak magamra számíthattam, volt ahol a tanulótársaimra, egy remek németül tudó emberre, vagy a könyveimre… esetleg a szerencsehozó kis apróságaimra. De sikerült és ez bizony mindennél fontosabb. Ezer százalékosan kijelenthetem: az amit egy évre elterveztem: az valósággá vált. Boldog vagyok, hogy így sikerült az évem, fantasztikus évet tudhatok magam mögött.

8. Megtanulok végre rendesen angolul.

• Hát hát… az egy dolog, hogy: értek mindent. Szóban írásban. De azok a rohadt igeidők… azok nem mennek a mai napig sem. Csak a múlt időről beszélek, valaki megtaníthatná már őket, mert nem mennek. Egyszerűen nem tudom megjegyezni mikor, melyiket kell használni, és borzasztóan bele tudok kavarodni… ezt leszámítva nem panaszkodok, nincs olyan film, szöveg, amit ma angolul nem értenék meg, és ez jó. Az írást azonban még gyakorolni kell, és persze a szaknyelvet is el kell valamikor sajátítanom. (Következő évi Bakancslista, második pont?) Azonban ha az igeidőkhöz bárkinek van használható, érthető anyaga: tudja az e-mailcímemet!

9. Elkezdem végre a spanyolt, mert nagyon nagyon régóta akarok spanyolul tanulni!

• Nem kezdtem el spanyolul tanulni. Ugyanis. Február környékén úgy döntöttem hollandul akarok megtanulni… aztán júliusban úgy, inkább oroszul. Aztán egy hónapja megint úgy: a spanyolt választom. Aztán bele se fért egyik sem az időmbe. Még most sem tudom, melyik nyelv legyen a harmadik, de azt hiszem, marad a spanyol.

10. Elmegyek Berlinbe!

• Igen, igen és igen! Már januárban valóra vált az álom, és elmentem Berlinbe! A bejegyzésemet erről olvashattátok a Görlitz blogban, aki lemaradt volna, az ITT megtalálja. Fantasztikus hétvége volt, a lehető legjobb emberekkel mentem, és annyit nevettem, mint még soha életemben. Imádtam a várost, mégha nem is laknék ott, bár ki tudja. Mindenesetre nagy örömmel gondolok vissza: Berlinre.

11. A spórolt pénzem egy részéből: utazni fogok (rengeteg város van a listámon, amit évek, évtizedek óta látni szeretnék: Madrid, Barcelona, London, Birmingham, Berlin, Lipcse, München, Párizs...), a másik részéből: Tim Burton ereklyéket gyűjtök, a harmadik részt: félreteszem a jövőre.

• Nos. Vettem Tim Burton ereklyéket igen, bár most már Tim Burton mellett új kedvencem van, mégpedig Jack Nicholson, akinek elkezdtem mániákusan gyűjteni a filmjeit, és még nagyon sok hiányzik, szóval aki leértékelve látja valahol a Szelíd motorosok című filmet, azonnal vegye meg nekem és kifizetem. Ugyanez igaz a következő két filmre Jacktől: Lesz ez még így se! és a Becéző szavak… őket is megvásárolnám kedvező áron. Na de menjünk tovább. Tim Burton filmeket is vásárolnék, de azok még mind nagyon drágák, van egy kollekció amit kinéztem, összesen 9 film van a DVD gyűjteményben, egy csomagban, 80 euro-ért, és a bátyámra már rá is bíztam a beszerzését, aki majd olcsóbban megvásárolja nekem az olasz amazon-on. Továbbá mániákus The Walking Dead rajongó lettem… ennyit a gyűjtőszenvedélyemről.
• A városok. Utazás. Utazni utaztam rengeteget. Igaz csak egy országot jártam be keresztbe-kasba, de azt jó alaposan. Voltam Lipcsében, Weimarban, Hamburgban, Frankfurtban, Wroclaw-ban, Berlinben, Kasselban, Drezdában … (aki hiányolná a részleteket, katt) és nem is tudom még hol, Németországon belül. Nem voltam Münchenben, ebben az egyben biztos vagyok, de ami késik, az nem múlik. Az, hogy ezekre a helyekre eljuthattam, már önmagában rengeteget jelentenek nekem. Hiába, minden jel arra mutat, borzasztóan megérte kimenni Németországba tanulni, hiszen minden utazásom ennek köszönhető. Ami még fontos, voltam Bécsben újra, illetve Vorarlbergbe is ellátogattam egy hónapra, aminek eredménye egy fantasztikus, munkával teli hónap volt, szeretett hegyeim társaságában, valamint egy felejthetetlen, mesés vonatút, zürichi Martinnal, akiről sokan nem tudtok, annál többen viszont igen, és aki december 23 óta újra lelkesen irogat nekem, noha mint kiderült, a frenetikus megismerkedés, a tíz órás együtt vonatozás, és a szerelem első látásra álomképét az elmúlt napokban úgy rombolta és bombázta le a hülye dumájával, ahogy annak rendje és módja van. Ami csak annyit jelent lányok, nem kell bevenni a rózsaszín köd okozta kamu dumát, hiába borzasztó jóképű a srác, és elhitetheti veled, hogy a másik feled, két pillanat alatt ki lehet ábrándulni… hiába: túl szép volt, hogy igaz legyen, és most már ha meglátom a telefonomon az üzenetét jelző kis zöld ikont, csak mosolygok, és áldom az égieket, akik úgy alakították, hogy nem találkozzunk abban az egy hónapban odakint többet. Erről megígérem még mesélek, az biztos, hogy az én hercegem nem fehér lovon fog megérkezni, ugyanis ezek után tuti nem fogok neki hinni.

12. Amint végzek, munkát szerzek --> nagy valószínűséggel külföldön.

• November 19-én végeztem, és január második hetében állásinterjúm lesz Grazban. Ezen a projekten tehát elkezdtem dolgozni, de mivel év vége volt és én nem siettem karácsony előtt sehova, csoda, hogy a két beadott pályázatomból egy helyre azonnal behívtak. Örülök és nagyon várom, hiszen tudom: ha másra nem tapasztalatnak ez tökéletes lesz, én pedig állok elébe az új kihívásoknak! Azt hiszem, egy-két hiszti, sírás és a hatalmas ijedtség után: végre elmondhatom: felkészültem. Erről is írok majd valamelyik posztomban (hamarosan) bővebben.

13. Amint lakásba költözöm, beszerzek egy kiskutyát vagy egy kiscicát... mivel kutyából a vágyam egy ilyen:   ---> valószínűleg az olcsóbb megoldás egy cica lesz egyelőre.

• Itt a képen egy francia bulldogot láthattatok. Mint tudjátok, mára nekem lett egy csodaszép kutyám, Artúr, akit semmi pénzért nem cserélnék el egy másik kutyára sem. Tisztában vagyok vele, mennyire fog fájni, ha itt kell hagynom őt, főleg most, amikor minden nap együtt vagyunk, játszunk és nagyokat sétálunk. De ez az élet rendje. Ő ide a szülői házba lett hozva, itt neveljük fel és nem vihetem el magammal egy kis lakásba, nem vagyok állatkínzó. Nem vetem el más állat lehetőségét a lakásomba, de nem szeretnék új kutyát, a macskák meg valahogy nem az én barátaim, bár tetszenek… utálom, hogy hullik a szőrük. Lehet, hogy majd veszek egy aranyhalat, és megoldom a dolgot ennyivel. Meglátjuk. Mindenesetre az egyik legboldogabb nap volt az életemben, amikor Artúrt hazahoztuk…

14. Folytatom a saját könyvem írását - vagy teljesen újat kezdek még nem tudom.

• Ez a könyv téma időhiány miatt olyannyira stagnál, hogy felkerül az új listámra is. Írtam, mégpedig új fejezeteket, de még nem tökéletes az irányvonal és tavasz óta nem volt időm írni sem. Marad hát a listámon jövőre is.

15. El fogok jutni egy nagy kedvencem koncertjére: a legjobban egy Coldplay-nek örülnék.

• Csak éppen a Coldplay nem jött arra, amerre én voltam éppen. Sebaj,még nem oszlanak fel. Helyette életem élménye volt az a Quimby koncert, ahol hét év Quimby koncert járás után végre személyesen beszélgethettem, találkozhattam a tagokkal (újra, egyszer volt ilyen, amikor interjút csináltam velük, de ez teljesen más volt) csináltunk közös fotókat, aláírattunk és annyira jól éreztem magam, hogy az elmondhatatlan. Most, azaz pontosabban holnap este jubileumi Omega koncertre megyek, ismét apukámmal, nagybátyámmal és nagynénémmel, és ennek bizony külön története van… csak a sors hozhatta így, hogy újra akkor menjek Omegára apával, amikor lezárult egy korszak. Háromszor voltunk együtt, egyszer vesekővel a derekamban ültem végig, másodszor az érettségim után, egy koncertet kaptam ajándékba, igen emlékezetes volt, harmadszor pedig Keszthelyre mentünk valahol az első BA-s diplomám megszerzése környékén. Mindenesetre alig várom!! Ezt csak az értheti, akinek a szülője rajongott fiatal korában egy nagy zenekarért, és jó 25 év múlva a saját gyerekét vihette el magával egy koncertre… legyen az ILLÉS, vagy LGT… az enyém az Omegárért rajongott, mi arra megyünk…

16. Elmegyek újra szívszerelmem városába: Bécsbe (jó oda már vasárnap megyek de csak átutazok rajt) és eltöltök ott egy hosszú hétvégét... 

• Elmentem, bár nem hosszú hétvégére, de imádtam. Vettem magamnak szép kis dolgokat.

17. Továbbra is sokat fogok fotózni, sokat leszek a barátaimmal, megpróbálok többet olvasni, megpróbálok boldog lenni, kreatív lenni és minden körülmények között megpróbálom megállni a helyem... és még bátrabb leszek, mint eddig, mert bátorságból: sosem elég.

• Idén anyukáménak egy olyan asztali naptárt készítettem karácsonyra, amiben csak a saját képeim szerepelnek, minden hónapnál egy általam készített természetfotót tettem. Nagyon szép lett, és még mindig imádok fotózni, legyen az hobby vagy épp egy fantasztikus élmény, város, vagy baráti összejövetel. Ezt mások is értékelik, vagy így naptár formájában, vagy előhívatott poszterként (kérdezzétek a tesómat az ő karácsonyi békájáról), esetleg egy csodálatos évet összefoglaló videó formájában… hiába a fényképek fontosak.
• Olvasni annyit olvastam tanulás mellett amennyit csak tudtam, immáron németül is szereztem be jó kis regényeket. Az abszolút favoritom továbbra is Coelho művei, hiszen még mindig megvan minden könyve… kivéve a naptár, a 2013-as naptár, idén ugyanis nem kértem karácsonyra, és most hosszú évek után ez lesz az első év, hogy nem is kaptam meg… talán meg kellene vennem, már csak babonából is?

• Boldognak boldog voltam, kreatívnak szerintem elég kreatív, a helyemet megálltam, talán bátrabb is lettem, bár azt néha elfelejtem milyen is még bátrabbnak lenni, és a barátaimat nagyon szeretem, főként azt a párat akik a legközelebb állnak hozzám. A barátaim közül párat ki is emelhetnék… hiszen idén volt akivel életemben először találkoztam, jó pár év levelezés után, végre, végre végre, volt akinek az esküvőjére mentem, végre végre és végre, volt aki a semmiből pottyant mellém, hogy együtt mehessünk kosármeccsekre, volt aki hosszú idő után lett az emberem, úgy, hogy nem is számítottam rá, volt, hogy egy utazás csiszolt minket össze igazi barátokká, volt akit nagyon hiányoltam, mert messze volt és van is, volt aki eltévedt félúton, de visszahoztam magam mellé, volt hogy én tévedtem el, de visszavitt maga mellé, volt aki megfeledkezett rólam és én is róla, volt aki mindig minden körülmények között mellettem állt, ha éjjel kettőkor írtam neki akkor is, ha nem írtam neki akkor is, és volt olyan is, akit sajnos elvesztettem, kölcsönös okokból kifolyólag. Azonban azok akik igazán fontosak sosem szűnnek meg létezni az életünkben, maximum csak időszakosan, de mindig visszatérnek. Hálás vagyok a barátaimért! Fantasztikus emberek, mind borzasztóan különbözőek, de pont ezért egészítik ki az életem, és köszönöm nekik, hogy mellettem állnak! Mindig, minden körülmények között… remélem, méltó vagyok és maradok a barátságotokra.

18. ...azért vannak titkos álmaim is ám... :) de azok nem véletlen titkosak! ;-)

• Na ez. Ez Maradjon is titok. Majd felírom a következő évi listámra is. HA-HA! Mert mindenkinek kell, hogy legyenek titkai!

És itt a végére is értem a múlt évi Bakancslistám elemzésének. Összességében ennél jobb évet senkinek sem kívánhatnék, hiszen mi más lehetne az ember vágya, mint hogy az amit eltervez és elképzel és kíván, nos, mindaz teljesül... tényleg csak úgy értékelhetem az évemet, hogy bár még türelmesnek türelmesebbnek kell lennem (ez az egyik legnagyobb hibám), minden de minden álmom valóra vált, amit valóra szerettem volna váltani 12 hónap alatt, fantasztikus élményekkel gazdagodtam, remek barátokkal élhettem át csodás dolgokat, új és régi barátokkal, és sikeres, boldog, szeretetben gazdag évem volt, melyet kiegészített egy fantasztikus család… amivel én bizony szerencsés ember révén: rendelkezem. Imádom a családomat, az anyukámat, az apukámat a testvéremet és a papámat. Sokat segítettek nekem és büszke vagyok rájuk, hogy néha képesek kibírni a hóbortjaimat.

Remélem nem untátok halálra magatokat. Annyi mindent mesélhetnék még, de majd a következő posztban folytatom inkább… Most posztolok egyet, aztán kinézek Artúrhoz, és talán még ma folytatom az írást, folytatva az elmélkedést az évről vagy éppen az idei szilveszterről… és persze a feledhetetlen kihívásokról, azaz a jövőről! 

Újra itt...

Drága Barátaim!

Akik most ezt a posztot olvassák, azért vannak itt, mert küldtem nekik egy üzenetet arról, hogy újra blogolásba kezdtem. Azonnal mondom ennek indokát, bár be kell vallanom nagyon, de nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg újra írni kezdjek.

Az indok pedig a következő. Egyrészről mindannyian tudjátok, hogy amikor kimentem tanulni Németországba már feleannyi időm sem volt arra, hogy levelet írjak Nektek, úgyhogy vezettem egy blogot Görlitzről is. Így nagyjából azért követni tudtátok odakinti pályafutásomat. :) Másrészről pedig amióta hazajöttem, hát még úgy sincs időm levelet írni, azaz be kell valljam ebben van egy kis lustaság is a részemről.  Bizonyára megváltoztam, az biztos, hogy a szabadidőmet sokféle képpen el tudom tölteni, de nem szívesen töltöm levélírással. Azaz nem mindig töltöm szívesen azzal... Tudjátok, hogy nagyon hosszú leveleket tudok írni, és bizony mire egyet megírok lemegy a nap. Mindenkinek nem írhatom ugyanazt, bekopizni más leveléből pedig nem szeretek részleteket, mindig attól félek, hogy benne marad valami nem oda illő dolog. Szóval egyesével hosszú leveleket írni egyszerűen nincs időm, sem kedvem, mert ehelyett Ti is tudjátok mennyi mindent lehet csinálni: enni, inni, aludni, főzni, gyereket vagy éppen kutyát nevelni. Aztán az is egy indok, hogy most már németül is írok leveleket, rendszeresen német barátaimnak. Azokat megírni helyesen pedig majdnem kétszer annyi időbe telik, és bár csak három embernek írok rendszeresen, nekik is szeretek hosszú leveleket írni.

Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy az emberrel mennyi minden történik akár egy nap, akár egy hét alatt. Sokszor nincs energiám leírni mindent az elejétől, mert már ezer lépéssel odébb vagyok… így viszont sok a lyuk a történetekben, tudom.

Szóval úgy döntöttem visszatérek a blog íráshoz. Azonban az indokok sorolásának itt még nincs vége. :)

Az is egy indok, hogy többen írtátok és mondtátok nekem, mennyire szerettétek olvasni a soraimat és tudni, mi van velem, egyszerűen hiányzik. Íme: itt a megoldás.

További indok, hogy mostanában hobbi szakács és cukrász lett belőlem, és köztudottam imádom lefotózni a remekműveimet. Ideje hát egy kis gasztro-kuriózumot is belekeverni a dologba, ugyancsak külön kérésre.

A blog emiatt illetve más okból sem lesz titkos. Egyrészt miért lenne, nem írok személyekről, nem vagyunk már gyerekek, maximum csak rólatok írok, a családomról, illetve ha valakiről konkrétan majd megváltoztatom a nevét. Ha-ha. :) Azért sem lesz titkos, mert a meghívók fele havonta lejárt valamiért, és mindig kérnetek kellett újítást, illetve nekem küldenem kellett meghívót. Ezt a problémát is elkerüljük ezután. Továbbá az fog idetalálni, aki akar, olvashatja a receptjeimet, hozzászólhat egy lány kalandos életéhez, ha éppen kedve tartja. Természetesen nem tartok tőle, hogy ezer idegen fog majd megrohamozni, aggodalomra tehát semmi pánik, kommenteljetek csak nyugodtan és úgy ahogy eddig személyesen. Ha valaki nem szereti a kommenteket, akkor ajánlom neki az emailt, továbbra is várom a leveleiteket és persze válaszolok is rájuk, csak maximum néhol tudok utalni a blogomban megírt bejegyzésre.

Emellett tudjátok, hogy felnőtté válásom következő lépcsőfokához értünk, egy igazán nagy kaland kezdődik most az életemben (tudom már megint), hiszen a munkakeresés és interjúk kellős közepén vagyok éppen... emellett most még van időm minderről írni, valószínűleg ha majd megtalálom az álommunkahelyemet és elkezdek dolgozni ez megint kicsit megváltozik majd, de igyekezni fogok... minderről azonban majd csak később. Annyit viszont elmondhatok, örülök, ha megoszthatom Veletek az élményeimet, benyomásaimat… örömöt és bánatot. Remélem, szívesen olvassátok majd a gondolataimat a nagybetűs ÉLETRŐL!

Igyekszem hozni a formám és olyan stílusban írni, hogy ne aludjatok el két sor között… remélem, örültök Nekem, én örülök annak, hogy itt vagytok velem!

Most pedig utólag is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, előre pedig sikerekben, szeretetben és boldogságban gazdag új évet… de hamarosan újra jelentkezem!

xxx